Pigiflu.

"Az úttörő jókedvvel dolgozik"

Most jut eszembe, hogy ez a varázs tisztasági csomag más csodákra is képes volt. Itt van erre egy másik példa. Tipikus szemüveges, "X-lábú" kislány voltam, egyetlen dolog hibádzott ,a szeplők...4. osztályban történt, bár erre nem emlékszem, szüleim mesélték. Szóval úttörő avatásra készültünk a mackó-őrssel, kezünkben a legfrissebb Pajtás magazinnal, fejünkben az úttörők 12 parancsolatával. Ez akkora eseménynek számított akkoriban, hogy a családnak kötelezően el "lehetett" jönni megtekinteni a kislányuk második lépését a KISZ-tagság felé. Reggel még szemüveg nélkül indultam el az x lábaimmal az iskolába, majd ezen a fennkölt ünnepségen kerestek a szüleim, s nem lelték a kislányukat. Mert Ők csak egy x lábú leányt kerestek. Oszt integettem nekik nagy büszkén. Szegények meg inkább egy Lenin képet néztek volna helyettem... Szerintetek hol volt a csodaszép sztk- keretes szemcsim?

Szóval sok mindent elhagytam már, és sok mindent találtam is, de bébit még nem!

Ezt nem veszi be az agyam.

"Elhagyta a 9 hónapos kisfiát egy anya pénteken, Budapesten, a III. kerületben. A kisfiú egy babakocsiban volt egy bokor alatt, a Szőlőskert utcában, nyöszörgésére egy járókelő figyelt fel. Később jelentkezett a rendőrségen a kicsi nagymamája, hogy a lánya elvesztette a gyerekét."

Nem kapok szikrát! Hogy tudja valaki elhagyni a gyerekét? Oké, én is kissé szeles vagyok! De azért ez túlzás. Emkéxem, még 2. általános iskolás koromban elvesztettem a táskámat. Történt, hogy mentem haza a napköziből este 5-kor. Felszálltam a kettes buszra, majd kb. félóra buszozás után haza is értem. Kerestem a kulcsomat, amit a sárga alapon, piros szívecskés iskolatáskámban tartottam. Aztán nemhogy a kulcsot, még a táskámat sem találtam. Akkor tanultam meg cifrán anyázni. Viszont rettentő boldog voltam mert megtaláltam a tisztasági csomagomban szendvicsemről -két hete- elveszett negyed főtt tojást.Először nem is tudta, hogy mi az, aztán rádöbbentem, hogy ez az a bizonyos tojás. Átlátszó volt, és kőkemény :D

Véresre nyaltam

Már megint véresre nyaltam a nyelvem a habkarikákon, pedig még nincs is itt a karácsony. Mi a manónak nem tudom idejében abbahagyni a nyalogatását?
Ha most valaki szexuális töltetet érez benne, az gyorsan menjen ki a hóba!
Merthogy, - most habkarikanyaló oktatás következik - a habkarikát az alján kell elkezdeni nyalni. Majd a sok nyalás után képződik egy nagyobb méretű lyuk. Ez azt jelenti, hogy habkarikának már csak a váza maradt meg.
Na most, ezt a vázat erőteljesen előretolt nyelvvel, a nyelvünk hegyével, finom mozdulatokkal kell nyalni. Ellenkező esetben széttörik a habkarika váza. Na, nekem ez nem ment elég finoman. Ebből adódóan újabb és újabb habkarikákkal próbálkozom...Igen, én akarok gyereket.

Még hiszek...

Azért még hiszek az emberekben és az embereknek. Történt a minap, hogy szíves látogatást tettem a nőgyógyásznál. Mit ad Isten, barátnőm barátnőjével futottunk ott össze. 10 éve nem látták egymást. Majd beszélgetésbe kezdtünk, míg a barátnőm bent volt a dokinál. Elmeséltem, hogy több mint egy éve élek itt, messze a szülővárosomtól, s minden szerettemtől ( kivéve a Zuramat). Meghogy rémségesen elegem van abból, hogy nem találok munkát. Felajánlotta segítségét s a mai nap folyamán meg is kerestek. Csak összejön már végre valami, bakker?

Elgondolkodtam, hogy egy feltétele volt annak idején az idejövetelemnek, basszus. Egy. Mindenki mindent megígért a férjemnek. És tessék, megint kinek a kapcsolatai számítanak? A lakást is Anyukám szerezte 250 km-ről. Ennyit az itteni emberekről. Amikor annak idején krokodilkönnyekkel teli szemekkel bementem a főnökömhöz, hogy felmondok 9 év után, Ő ezt mondta bele az arcomba:
- Nyugi Biciklee, ott sokkal jobb lesz magának. Ott egészen más szemlélet uralkodik, sokkal kedvesebbek az emberek. Hagyja itt a betegségét, mert tudom, ott meggyógyul!. Hja….
Mindig ezt vártam, hogy ilyen emberekkel találkozzak, aztán még nagyítóval sem láttam ilyet. Egészen keddig…. egy egészen fura helyen…. tán pont ez volt a megoldás, eleddig kellett várnom rá. S a két probléma egy helyen oldódik meg. ÁMEN

Ezzel keltek hangulatot magamnak...

Ébredés...

Fázom. Kinéztem az ablakon csudaszép, ahogy a tejföl-ködön csíkokban szűrődik át a fény. Lusta vagyok . Mindenre. Legfőképpen gondolkodni. Tegnap nehéz volt. Kaptam egy állásajánlat. Igazi, nekem valót… Kulturális rendezvényszervező, innen 5 km-re. Művészeti rendezvényeket, koncerteket, eseményeket kell menedzselni, szervezni. Amolyan igazi, nekem való. Majd sikerült elolvasni a bérezésre vonatkozó részt is. Hm! Sírvafakadtam. Minimálbér!!!! Mivel heti 20 óra, a minimálbér fele, megbízási jogviszony és nem alkalmazotti. Utazási költség, adó, TB leszámolásával maradna tisztán kb. 15.000,-Ft. Van valakinek valami kérdése? Pedig már végigfutott az agyamban, hogy végre kiélhetem művészeti beállítottságomat, esetleg kiállíthatom a fotóimat, barátaim fotóit. Újra élhetek…. Erre jön az arcon csapás…

Fotózni sincs kedvem, pedig ez nem sűrűn fordul elő. A fotózás számomra amolyan drogként működő, önkifejező rendszer. Megint kicsit magamba zuhantam…

MIamanó...

Mi a manó, bakker?

Első fotóim egyike- Győri Állatkert.

Vágyaim....

Hát a f*szom. Mikor lesz már kedd? Alig várom, hogy megtudjam az eredményt. Az ember lánya már csak ilyen. Mekkora képzavar már? Hehe.

Az ember lánya elmegy nőgyógyászhoz, oszt már retteg az eredményen. Van, aki azon, hogy terhes-e, azon belül is kétféle eredmény várható ( a dolog természetéből adódóan), én ebben is a pozitív eredményt várom. A másik ugye a ráklelet. Ebben mindenki a negatívra gyúr.
Milyen volt , ahogy gazellamódon felpattantam az ágyra? Látom magam …és itt fetrengek a röhögéstől. Oké, basszus 37 éves vagyok… de nem a 15.-ik században élünk, hogy már nyugdíjba menjenek a belső női cuccaim….
Chansonnak kurvára igaza van, állatmód rágörcsöltem erre a témára! Pedig nem lenne szabad. Másrészt mi a fészkes fenét várok? Elmentem nőgyógyászhoz, hogy minden rendben van-e, vállalható-e a teherbeesés, s egyáltalán van-e esélyem teherbe esni. Ez nagy talány... Aztán bakker, már szülni is akarok! ? Hja kérem, ez nem így műkszik.

Van az úgy...

Van az úgy, hogy folyton újrakezdesz valamit. Mondjuk írni. Mert érzed szükséged van rá. Én is folyton így teszek. Nem egy blog volt már életemben, amit magára hagytam. Mentségemre szóljon, hogy ilyenkor gyökeresen megváltozik valami az életemben. Más életérzés, valami más indul. Így érzem most is.

Az előző blogom tele van rólam készült fotóval, amit már nem tartok szerencsésnek, hiszen arccal nem lehet az ember őszinte. Lehet, hogy tévedek? Hm! Az dobja rám az első követ, aki nem volt még így.

Ebben a blogban aktuális dolgaimról fogok írogatni. Éppen mi bántja a lelkem címszóval.

Mára ennyi!