2009. december 15., kedd

Nem is hiszem.

Nagy boldogságom van! Az én drága, egyetlen Édesanyám a minap hívott. Olyan boldogság öntötte el a kis szívemet, hogy azt el sem tudom mondani. Kiderült ugyanis, hogy nem kell a drága Testvérbátyám feleségének a szülei és testvérének képét néznem Szenteste...Nem kell az általa készített, avas mákkal töltött bejgliből falatoznom. Valamint, az én drága páromnak sem kell az egész ünnepet végig szenvednie a "szaporától", mely a fatörzs tortától következik be az előző évekhez hasonlatosan. Ebből adódóan nem kell azon paráznom, hogy milyen ételhez nyúlhatok, és mihez nem.
Nagyon sajnálom, hogy nem láthatom a 3 gyereket a fa alatt mosolyogni és örülni az ajándékaiknak. No, de nem is baj, mert következő nap ezt bepótoljuk.

Nincsenek megjegyzések: